Amikor a gyerekem megszületett még fogalmam sem volt, hogy milyen stílusa lesz, mennyire lesz talpraesett, vagy inkább magának való, de azt sejtettem, mivel én is és a férjem is elég sportkedvelők vagyunk, hogy valamit biztosan fog választani magának, amit minimum hobbiként űzhet. Nem szerettük volna hogy sportoló legyen, de tudjuk, hogy nagyon fontos, hogy az ember megfelelően mozogjon, nem csak a testalkat vagy kinézet, hanem az egészség miatt. Én is folyamatosan mozogtam, még a terhességem alatt is rendszeresen eljártam, bár nyilván már sokkal kímélőbb edzéseket csináltam.
Amikor a fiam öt éves volt először jött el velünk futóversenyre, és bizony közölte is, hogy legközelebb ő is szeretne velünk futni és nem csak szurkolni, és ezt olyannyira komolyan is gondolta, hogy a következő gyerek versenyre már be is kellett nevezni. Ma már számos akadályfutó versenyen és tájfutó versenyen indul, és hihetetlen módon szereti az edzéseket és a megmérettetéseket egyaránt.
A legutolsó versenye előtt azonban elszakadt a sportórájának a szíja, és szegény teljesen tanácstalan lett. Már elfogadta, hogy anélkül a társ nélkül kell a versenyen indulnia, amikor az indulás előtt elővettem egy kis dobozt, amiben egy apple watch szíj 44mm átmérővel nézett rá vissza. A gyerek csak elmosolyodott és közölte, hogy gondolhatta volna, hogy erre is gondoltam, mert én mindig mindenre gondolok, és nagyon köszöni és szeret. Nekem persze ettől könnybe lábadtak a szemeim, mire a férjem közölte, hogy a nagy érzelgősség közepette elkésünk a versenyről, úgyhogy el is indultunk. Nagyon szeretem őt, ő pedig az új szíjat, meggyőződésem, hogy azért, mert különleges módon kapta. Remélem még nagyon sok versenyen futunk majd együtt.